Ebben a szonettben egy tóbafagyott hattyúról van szó. Órán vettük azokat a dolgokat amiket a hattyú szimbolizálhat. Például a fehér színe miatt a tisztaság, alakja miatt a kecsesség, szépség, szabadság, hűség és maga a költészet. Ezzel minden világos lett számomra. Mallarmé a saját reményvesztetett költészetét szimbolizálja a hattyúval. A reményvesztettség a második versszakban találtam meg: " Se meddőbb próba, mint az önmentő kisérlet, ...". A szenvedés és a hiábavaló küzdelem az, ami itt jelen van. Szerintem nem ez a legjobb alkotása Mallarménak.