"Tengeri szél" a címét olvasva egyből a hajóra asszociáltam A részeg hajó után. Nem csalódtam. A költő, elvágyódását hajóval való távozással teljesítené.

     A mű két részre osztható. Első, amit hátrahagy és a másik, ahova megy. Ezt órán úgy vettük, hogy a múlt és a jövő. A lényeg ugyanaz. Elakar futni onnan ahol most van és a kalandvágy, az ismeretlenség az, ami hivogatja, cél nélkül menni és menni. Az első részben még azt is leírja, hogy semmi nem tarthatja vissza, és itt vettem észre egy érdekességet: "Ott fürdik szívem is; nem tartja vissza már sem ..." MÁR nem tartja vissza. Amikor ezt észrevettem, számomra már nem egy lázadó ember kívánsága ez a mérhetetlen "menni-akarás", hanem egy olyan ember, aki belefáradt a hétköznapokba és szökni akar. Szökni akar a munka, a család, a bezártság elől.

Nekem eddig, az idén vett versek legjobbjai között van.