Miután elolvastam ezt a verset szinte azonnal Rilke, Párduc című művére asszociáltam. Nekem mind a kettő versről ugyan az jött le. Ugyan az az érzés, hogy miután a költő beletörődött a reménytelenségbe mindig jön egy sugár vagy egy hattyúi kép, ami újra lángba borítja jeges szívét, ezzel újabb fájdalmakat okozva. A szomorú és rideg hangulat már az első versszakban körülöleli az olvasót "Mint a Mountblanc csucsán a jég,". Az Üstökösben megtalálható magány érzet itt is megjelenik. Ennek oka talán a Gina iránt érzett be nem teljesülhető szerelem volt. Talán ismerve Vajda János Gina iránt érzett szerelmét, a vers számomra még szomorúbbá vált.
Vajda János: Húsz év mulva
2010.03.29. 20:10 | szalex92 | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://dogablogom.blog.hu/api/trackback/id/tr321878942
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
