A költő a háborúval száll szembe, de nem a háborút szidja, hanem magát emeli ki a jelenlegi megzavarodásból, embertelenségből. A költő sajnálja, hogy társait megvakította a háború. Ez által emberek lettek az embertelenségben. Úgy érzi egyedül maradt, hogy neki kell megőrizni mind azt az emléket a jövő számára, amiket a háború során elveszítünk. Adyban belső világában is háború dúl és ez nagyon megviseli őt. Ez mutatja meg, hogy nem muszáj részt vennünk egy csatában sem, a háború akkor is kárt tesz bennünk és mindannyian emberek leszünk az embertelenségben.
Ady Endre: Ember az embertelenségben
2010.05.24. 17:39 | szalex92 | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://dogablogom.blog.hu/api/trackback/id/tr662028057
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
