Itt a szünet, írom a blogot. Egy téli napon újra elolvastam az Őszi chanson című verset. Első elolvasásra nagyon egyszerű kis verset fedezhetünk fel, olyan rövid, dallamos, vidám verset. Viszont ha már kétszer vagy háromszor elolvastuk észrevehetjük, hogy a dallamok mögött ott a szomorúság, az igazi őszi hangulat. És pont ez az ami megfogott ebben a versben, hogy az első és második versszakokban olyan látszatot kelt mintha boldogan mesélne a szomorúságról. A harmadik versszakra valami általános befejezést vártam, valami "happy end"-et de kellemeset csalódtam, valahogy örültem a vers szomorú végének.
