A költő saját magát, mint csavargót mutatja be, aki bármerre jár mindig kitart a múzsája mellett. Rimbaud azt is leírja, hogy könnyen azonosul a természettel. Itt a múzsa és a természet a költészetet jelenti, az út, pedig magát az életet. Vagyis egész élete során nem hagyta cserben a költészetet.
Szerintem a kóborlás, itt nem azt jelenti, hogy eltévedett a saját életében, hanem a céltalanságot, azt, hogy Rimbaud a jelennek élt. Carpe diem. Úgy gondolom a költő kóborlása negatív dolog, amit a költő pozitívként fog fel. Hiszen, ha valaki cél nélkül éli le az életét az egyáltalán nem jó, viszont a költőt is meg lehet érteni, mert kinek ne lenne jó érzés csak a jelennel törődni és nem gondolni a jövőre.
