-=DogaBlog=-

         Ady és Babits után itt van Kosztolányitól is egy ellentétre felépülő vers. Még mindig a gyermeki kép jelenik meg. Kosztolányi szinte mindegyik művében középpontba vagy legalább csak előhozza a gyermeki időket. Nagyon hiányozhat neki és hiába írta bele mindenhova, valahogy az ember nem unja meg. A Boldog, szomorú dalban megkérdőjelezi az elért sikerek fontosságát, hogy miért van rájuk szükségünk ha úgyis meghalunk és akkor mindent elveszítünk. Én nem értek egyet ilyen téren Kosztolányival. Eltekintve attól, hogy idősebb korunkban mindenki elgondolkodik az életen, a halálon és, hogy mi mindent nem értünk el, amit szerettünk volna. Abból kell kihoznunk a maximumot amink van. Erre is van egy jó idézetem: " Nehéz 11 falábú játékosból összeállítani egy győztes csapatot, de nem lehetetlen."