-=DogaBlog=-

        Móricz Zsigmond nagyon lehangoló novellája a "Szegény emberek", egy névtelen katona személyében mutatja meg, hogy a kegyetlen háború megöli az emberben az "embert". A katona névtelenségével Móricz azt akarta mondani, hogy ez nem csak xy-nal történt és történhet meg hanem bárkivel előfordulhat, akit akarta ellenére is többszörös gyilkosságra kényszerítenek a háborúban. Főszereplőnk 26 hónapos szolgálat után tölti otthon 28 napos szabadságát. A háború szétzúzta a lelkét. Ezt még normális körülmények között se biztos, hogy fel lehet dolgozni. A katonánk azonban úgy jön haza a családjához, hogy adóság köszönti. A pihenés helyett rengeteget dolgozik, hogy ki tudja fizetni a tartozást, ameddig itthon van. Ezt a hajtás ilyen megtört lélekkel nem lehet bírni. Főszereplőnk elveszti józan gondolkodását és brutális gyilkosságot követ el csak, hogy egy kis pénzhez jusson. Miután elmondta feleségének a szörnyűséget az asszony is rájön, hogy valami megváltozott. A férje eddig, soha nem tett volna ilyet. A novella végéig megismerhetjük a katona és a felesége érzését illetve gondolkodását. Ez bennünk is drasztikusan megváltoztatja a férjről alkotott képünket. A mű végén elkapják a főszereplőt. Eközben mi, olvasók tudjuk, hogy jogos az ítélet, de azt is tudjuk, hogy a katona inkább áldozat mint bűnöző. A címben szereplő "szegény" jelző ezután inkább, a főszereplő sorsára utal, mint anyagi helyzetére.