Nekem ez a vers tetszett a legjobban a tanultak közül.
Ha elolvassuk a címet, szerintem mindenkinek egy vadmacska jut az eszébe. A cím itt azért is fontos mert, ha valaki e nélkül olvasná el a verset nem tudná, hogy egy párducról van szó. Az állat egy ketrecben van, ahonnan már nem is lát ki. Egyértelmű, hogy ezt a párducot elszakították természetes élőhelyétől és egész hátralévő életét egy ketrecben kell leélnie. Akárcsak az az ember aki olyan környezetben él, ahol nem tud kibontakozni, ahol elnyomják. " Csak néha fut fel a pupilla néma függönye. ", a remény sugár ott van, a rácsokon túl. Nekem talán ezért is tetszik ennyire ez a vers, mert azon kevés versek között van, ahol a remény egy negatív dolog, ami csak fájdalmat tud okozni és nem erőt ad a további küzdéshez " Ekkor egy kép beszökik, átvillan a feszült tagokon és a szívbe ér - és ott megszűnik. ".
