" Sóhaj " már a címét olvasva, arra következtethetünk, hogy valami vágyakozás lesz a költemény középpontjában. Ez így is van. Egy szomorkás, őszi hangulatú az egész vers és közben Mallarmé a " halk nővér " után vágyakozik, ami olyan elérhetetlen, mint az ég. Ez ott derül ki, amikor a lélek vágyakozását a halk nővér után, a szökőkút játékának az ég felé való vágyakozáshoz hasonlítja. Itt a szökőkút a költő lelke. Valyon, miért pont ezt a szimbólumot választotta a költő?  Mallarmé " Ez a szűzi, szilaj, ez a szép mai nap... " című szonettjéről, már írtam blogot. Abban is azt írtam le, hogy a költő reményvesztettsége, a hattyúnak a befagyott tóbólvaló kiszabadulására tett reménytelen küzdésésével egyenlő ( szerintem is borzalmas, de sajnos csak így tudtam megfogalmazni (: ). Itt a szökőkút ég felé törekvése a reménytelen.

Úgy látom Mallarmé nem értékelte a saját költészetét. Ez szomorú, mert szerintem jók a művei.