Adynak ez a műve már az istenes versekhez tartozik. "A Sion-hegy alatt" Adynak az isten-képét, és a költőnek az Istenhez való viszonyát írja le. Ez, azért is érdekes, mert az Istennel való kapcsolat és a bennünk kialakult isten-kép mindenkiben máshogy jelenik meg. A lírai én keresi Istent. Keresi azt a hitet amiben utoljára gyermekként volt része, de úgy látszik mind hiába. És igazából az a lehangoló, hogy akarja, de nem tud hinni. A kételkedés az az állapot amibe az ember nem önszántából kerül bele, és ezért a kételkedés rosszabb mint a hitetlenség. Szerintem Ady ebből az állapotból akart kimászni, és ennek sikertelensége szomorította el ennyire. "S én ülök sírván a Sion-hegy alatt."
.
