-=DogaBlog=-

         Ebben a versben a hangulat süllyedése az ami elsőre feltűnt nekem. Egy grafikonon ábrázolva az első két versszak felfelé viszi, majd rohamosan zuhanni kezd a hangulat. A jelen Babits számára olyan, mint egy siralomház, ahol olyan emberek veszik körül, akik nem tudják mi a boldogság. Mint minden ember, Babits is valamilyen szinten azonosul a környezetéhez így csak a bánat az amit érez és, hogy a régi, szép múlt, amikor a verseket nem győzte írni mit sem ér, mind hiábavaló volt. Ez miatt lesz lehangoló ez a vers. Igaz, hogy sok szép verset írt és, hogy a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja volt, de ha ő is úgy érezte, hogy minden verse hasztalan, akkor én is hasztalannak érzem ezeket tanulni. Szerintem egy költő - legyen bármekkora gázban - csak a verseire támaszkodhat.