Már a címe alapján egyértelműen arra gondolhatunk, hogy különböző kapcsolatokat fog felsorolni a költő. Ez már az első sorban megmutatkozik a templomot a természettel állítja kapcsolatba. Ezt meg is magyarázza: " Jelképek erdején ...", " a távoli visszhangok egyberingnak valami titkos és mély egység tengerén, ..." ezekben az erdőkben és tengerekben találjuk a színek, a hangok és a illatok kapcsolatát.

     Ebben a szonettben egy tóbafagyott hattyúról van szó. Órán vettük azokat a dolgokat amiket a hattyú szimbolizálhat. Például a fehér színe miatt a tisztaság, alakja miatt a kecsesség, szépség, szabadság, hűség és maga a költészet. Ezzel minden világos lett számomra. Mallarmé a saját reményvesztetett költészetét szimbolizálja a hattyúval. A reményvesztettség a második versszakban találtam meg: " Se meddőbb próba, mint az önmentő kisérlet, ...". A szenvedés és a hiábavaló küzdelem az, ami itt jelen van. Szerintem nem ez a legjobb alkotása Mallarménak.

     Ebben a versben Rimbaud leírja, hogy számára mit jelentenek a következő magánhangzók: Á, É, I, Ü, Ó. Szerintem ez az a vers, hogy meg lehet érteni Rimbaud gondolatmenetét, de nem lehet vele egyetérteni, mert nem hiszem el hgy egy magánhangzóról két embernek ugyan az jutna eszébe, de ez így szép. Latinon vettünk egy sententiát, " Varietas delectate " ez azt jelenti, hogy " A változatosság gyönyörködtet " szerintem ide illik.

     A költő ebben a műben az igazi költészetet elkülöníti az irodalomtól és a zene felé tereli. Nekem a vers tartalma tetszik. Verlaine egy versben írta le, hogy hogyan születik meg egy ilyen alkotása. Ehhez hasonló húzások más művészetekben is megjelenhetnek. Verlaine szerint a szavakkal szabadabban kell bánniuk a költőknek: " édes a tétova ének, ...". Azt gondolta, hogy a versnek a lélek kifejezőeszközének kell lennie.Szerintem aki szeret verseket írni, annak ez egy kisebb útmutató lehet.

És lehet, hogy a költőnek pont ez volt a célja? Talán arra gondolt, hogy sok ember meg se próbál verseket írni azért, mert úgy hiszik a vers az irodalomtól függ? Számomra ezek a kérdések fogalmazódtak meg a vers elolvasása után, de ha lennének rá válaszok nem szeretném megtudni. :)

     "Tengeri szél" a címét olvasva egyből a hajóra asszociáltam A részeg hajó után. Nem csalódtam. A költő, elvágyódását hajóval való távozással teljesítené.

     A mű két részre osztható. Első, amit hátrahagy és a másik, ahova megy. Ezt órán úgy vettük, hogy a múlt és a jövő. A lényeg ugyanaz. Elakar futni onnan ahol most van és a kalandvágy, az ismeretlenség az, ami hivogatja, cél nélkül menni és menni. Az első részben még azt is leírja, hogy semmi nem tarthatja vissza, és itt vettem észre egy érdekességet: "Ott fürdik szívem is; nem tartja vissza már sem ..." MÁR nem tartja vissza. Amikor ezt észrevettem, számomra már nem egy lázadó ember kívánsága ez a mérhetetlen "menni-akarás", hanem egy olyan ember, aki belefáradt a hétköznapokba és szökni akar. Szökni akar a munka, a család, a bezártság elől.

Nekem eddig, az idén vett versek legjobbjai között van.

     Azért ezt választottam a következő bejegyzésnek mert eszembe jutoot egy vicc:

    -Hogy avatnak fel egy pezsgőgyárat?                                        -Hozzá vágnak egy hajót.

     A részeg hajó című versben E/1-es személyben követhetjük egy elszabadult hajó csatangolását. Remek húzás volt a költőtől, hogy a hajó szemszögéből írta a művet. Az ötödik versszak a kedvencem, amikor a hajó éppen azt meséli, mikor a víz befolyt és megtisztította őt azoktól a foltoktól, amiket mások hagytak rajta. A hajó örül, hogy szabad és, hogy senki sem irányítja de ennek meglesz a következménye, el fog süllyedni. A műben rengeteg szimbólum van. Nekem nagyon tetszett. 

     ... ha már télen ilyen őszi hangulatban fürdünk, akkor itt van még egy, az Őszi nap.

A maják 2012-re jósolták az emberek elpusztulását és a természet újjászületését. Rilke szerint majdnem ugyanez bekövetkezik minden ősszel. Az ember elfárad, elmúlik, ( a diák felkel és elkezdődik a hajtás, az iskola. Rilke biztos nem járt iskolába :D ) míg a természet beteljesül. Ez nekem annyira nem jött be. Szerintem nem ekkora dráma az ősz. Tudom, van költői túlzás, de akkor se. Az első versszak viszont nekem is tetszett: " Itt az idő Uram. Nagy volt a nyár. A napórákon fektesd el az árnyad, s szabadíts szelet a mezőkre már."

     Itt a szünet, írom a blogot. Egy téli napon újra elolvastam az Őszi chanson című verset. Első elolvasásra nagyon egyszerű kis verset fedezhetünk fel, olyan rövid, dallamos, vidám verset. Viszont ha már kétszer vagy háromszor elolvastuk észrevehetjük, hogy a dallamok mögött ott a szomorúság, az igazi őszi hangulat. És pont ez az ami megfogott ebben a versben, hogy az első és második versszakokban olyan látszatot kelt mintha boldogan mesélne a szomorúságról. A harmadik versszakra valami általános befejezést vártam, valami "happy end"-et de kellemeset csalódtam, valahogy örültem a vers szomorú végének.

             Are you

                   ?

                 XD

Ebben a műben kellemset csalódtam, mert azt hittem a címe alapján, hogy unalmas lesz és, hogy majd minden percben megnézem még mennyi van hátra. Ehelyett egy izgalmas drámával találkoztam.

Amire, az első alkalommal felfigyeltem az Relling és Molvik, a tudomány és a hit ellentétje. Teljesen "X-akták" feelingem volt mikor ezeket a konfliktusokat olvastam ( akárcsak Mulder és Scully (-: ), egymásnak ellentétei mégis megférnek egymás mellett, ez nagyon tetszett.

A vége...  A vége nagyon megrázó volt. Komolyan kellett egy kis idő    ( kb fél perc :D ), hogy magamhoz térjek.

Kíváncsi lennék arra, ha az "Egy dög" című verset párokkal elolvastatnánk úgy, hogy kivesszük az utolsó három versszakot, kinek jutna eszébe az olvasottak alapján a szerelme, vagy éppen fordítva, kinek jutna eszébe a szerelméről egy dög.

Szerintem senkinek ( bár, biztos vannak extrém esetek... :D ).

És pont ettől lesz ez a vers egyedi, mert csak egy ember van aki, ilyen részletesen leírva egy rothadó tetemet, azt párjához hasonlítja. Charles Baudelaire.

Baudelaire ezzel a művével nagyot alkotott, hiszen rendkívül szokatlan témát ragadott meg.

Nekem csak ez tetszett meg ebben az alkotásban, hogy ilyen merész volt a költő, amúgy meg nagyon betegnek tartom.

 Nekem az tetszett ebben a regényben, hogy nem egy kiemelkedő rangú embert mutat be Gogol, hanem Akakij Akakijevics Basmacskint. 

Sokak szerint Akakij Akakijevics egy KOMIKUS személyiség. Én egy pillanatra sem voltam úgy Akakijeviccsel, hogy kinevettem, én inkább mélyről jövő szánalmat éreztem iránta, hiszen az az ember, akinek a munkáján kívül csak az elhasznált köpönyege a boldogsága, számomra sehol se komikus, de ez az én véleményem. Gondoljunk csak bele, hol vicces az, ha valaki nem képes önálló munkára, az állásának nevezett egyszerű feladat (amit igyekezett a legtőkéletesebben megcsinálni) jelenti neki a boldogságot vagy mikor éppen nem a munkáját végzi akkor is csak egy köpönyeg a társasága és mindezek mellé rendkívül "idióta" neve volt, amiről még csak nem is ő tehetett. A mű végén jött a ráadás, hogy szegény Akakijnek a halálát a köpönyege okozta. Hát mekkora szerencsétlennek kell ahhoz lenni, hogy egy embernek az egyetlen jó dolog az életében okozza a halálát.

Én nagyon sajnáltam Akakij Akakijevicset.

A mű végére bennem egy kettős érzés lett úrrá. Egyrészt nem tudtam elhinni, hogy létezik ennyire szánalmas ember, másrészt meg tisztában voltam azzal, hogy bárhol  a világon előfordulhat ilyen magányos személyiség.