A költő ebben a műben az igazi költészetet elkülöníti az irodalomtól és a zene felé tereli. Nekem a vers tartalma tetszik. Verlaine egy versben írta le, hogy hogyan születik meg egy ilyen alkotása. Ehhez hasonló húzások más művészetekben is megjelenhetnek. Verlaine szerint a szavakkal szabadabban kell bánniuk a költőknek: " édes a tétova ének, ...". Azt gondolta, hogy a versnek a lélek kifejezőeszközének kell lennie.Szerintem aki szeret verseket írni, annak ez egy kisebb útmutató lehet.
És lehet, hogy a költőnek pont ez volt a célja? Talán arra gondolt, hogy sok ember meg se próbál verseket írni azért, mert úgy hiszik a vers az irodalomtól függ? Számomra ezek a kérdések fogalmazódtak meg a vers elolvasása után, de ha lennének rá válaszok nem szeretném megtudni. :)
