A sirály és a vadkacsa mellett az albatrosz is egy jelentős madár az irodalomban. Baudelaire madara a költőt, mint a társadalomból kitaszított személyt jelenti. Amíg az albatrosz az égen érzi jól magát, addig a költő alkotás közben örül a legjobban, nem törődik a világgal. Viszont, ha az albatrosz leszáll, ügyetlen lépteivel megszégyenülve érzi magát, ugyanezt érzi a költő is, ha a hétköznapi életben, a társadalomban vesz részt. Szerintem Baudelaire ezzel a verssel akarta mutatni, hogy azok az emberek, akik kinevetik őt, el sem tudják képzelni, hogy miket él át egy költő, mikor alkot, mint ahogy a matrózok sem tudják elképzelni, milyen lehet repülni.

Talán az a mondanivalója a versnek, hogy ha kinevetünk valakit, valamiért attól ő még más dolgokban - olyanokban, amiket el sem tudunk képzelni - jobb lehet nálunk, sokkal jobb.